Elmélet:
"A goa-kultúra legerosebb alapját mindig a partik, elsosorban a szabadtéri partik jelentették és jelentik ma is. Ennek egyik oka az a rengeteg különleges helyszín, ahol goa bulikat rendeznek; tengerpart, oserdo, régi kastély, hajó, sivatag közepe, folyópart, messzi hegységek völgyei, stb. A klubbuliknak is megvan a maga különlegessége, elsosorban a dekorációból fakadóan; természet utánzó, vagy a fantasy világból meríto UV aktív képek, szobrok, vetítések, térelválasztó nádfonatok díszitik a bulik helyszínét. A partik közönsége jelenti a másik olyan különlegességet, amibol bárki megállapíthatja, hogy épp egy goa partin van. Sok mosolygós, barátságos ember, a legextrémebb ruhákban, a legmeglepobb helyekrol. Mindenki táncol, a közönség együtt találja meg az utat a felszabaduláshoz, ami a zene és a fények hatására elkezdodött a táncteremben, vagy a tuz körül. Szinte mindenki, aki járt már goa bulin beszámolt a "közös lélek" kialakulásának fantasztikus élményérol, amikor a táncolók úgy érzik, most minden ott lévo partizó észlelése és gondolatai egy nagy tudatban kapcsolódnak össze. A szabadtéri partikon a napfelkelte jelenti a csúcseseményt, ez a sötétségbol a fénybe érkezés, a csakra utazás tetopontja, ráadásul a partizó felfedezi a körülötte lévo arcokat és sokszor magának a helyszínnek a szépségeit. Egy goa bulin senki sincs egyedül, mindenki mosolygós és segítokész. Ezek a jellegzetességek szerte a világon jellemzik a goa partikat. A goások nagy utazók, a világ bármely táján, bármelyik országból érkezhetnek egy goa partira, mert tudják, hogy otthon fogják érezni magukat és a segítokész embereket találnak majd."
Gyakorlat:
Nem szeretnék rácáfolni a fenti sorokra, de sajnos kénytelen leszek. Bár a természet közeliség, és az anyaföld szeretete még mindig jellemző a kortárs partyzókra, de azt hiszem a kultúra itt meg is torpant a fejlődés küszöbén.
Régen azt mondták, hogy az ilyen bulikban azért mosolyog mindenki, mert egy ember több kábítószert fogyaszt el, mint bárhol máshol egy egész party raj. Már akkor tudtam, hogy ez nem így van. A laikusok, mint például a Vad Fruttik továbbra is így gondolják, de amint belevetik, magukat a sűrűjébe rögtön megváltozik a véleményük.
Sajnos nem pozitív irányban!
Pár hónappal ezelőtt egy kedves barátommal letévedtünk egy nagyobb szabású szabadtéri gatheringre. Ilyen csalódott arcot még életemben nem láttam.
Kedves barátom először volt ilyen rendezvényen és bár lehet ő várt túl sokat, de megértem a kiábrándultságot.
A látkép a következő volt;
bokrokban hányó, szédelgő fiatalok, és egy fával vitatkozó srác. Tulajdonképpen az utóbbin elég jót nevetünk, hisz a vita vége egy pörgő rúgás volt, ami mondanom sem kell, nem a fának fájt a legjobban, de a többi miatt szinte szégyenkeztem a pajtásom előtt.
Javaslatomra elsétáltunk a chillhez, miszerint ott nyugalom van, és jól elbeszélgethetünk. Mikor leültünk egy párnára össze is futottam ismerősökkel, akik csatlakoztak hozzánk. Általában mindig megkérdezem az embereket, a hogy létükről, de ez esetben megbántam.
Sikerült végig hallgatnunk egy kiselőadást egy számunka ismeretlen srácról (X) és csajról (Y). Kulcsszavak a következők voltak: kétszínű, kibeszél, lehúz, kihasznál, nem is ismer, speed, gina, pénz, expasi. Már csak a prezentáció hiányzott és még pontosabban megtudhattam volna, milyen is az a bizonyos „görény” kinek szidását még egy budapesti dugóban is vállalhatatlannak tartottam volna.
Miután ezt meguntuk, átsétáltunk a trancestage-hez, remélve, hogy a barátom goa partykról alkotott képe valahogy még megmarad. Hát nem!
Az emberek nem mosolyogtak, hanem vicsorogtak. A szemük nem csillogott, hanem beesett, sötét volt és amerre néztünk kábítószert fogyasztottak mindenütt.
Persze próbáltam magyarázkodni, hiszen aki szerint a goa partykon nem fogy kábítószer és nincs, a bulik középpontjában az hazudik. Bár ezt a pajtásom tudta nagyon jól, valamiért mégis ledöbbent.
Láttam rajta, hogy nem érzi jól magát ezért elhívtam a sörsátorhoz, hogy megigyunk valamit. Ott összefutottunk azokkal, akikkel a chillben beszélgettünk és az egyikőjük éppen egy lányt ölelgetett, mosolyogva. Nagyon kedvesek voltak egymáshoz. Kinálgatták egymást a spangliból, sörből, végig mosolyogtak egymásra és nagyon kedélyesen elbeszélgettek. Gondoltam, végre! Ez az! Erről van itt szó, kérem szépen!
Mikor a csajszi felállt, hogy meglátogassa a toitoi-t, addig a srác a leült mellém és a következőt kezdte el magyarázni;
-Na, ez az a picsa, akiről a chillben meséltem! Nem hiszem el, hogy ezek után képes jó pofizni velem, miközben a többiek elmondták, hogy …
Mikor a lány visszatért, persze minden folyt tovább a maga medrében. Jól elbeszélgettek! Mintha egy nagyon durva skizoval álltunk volna szemben a srác személyében.
A lány nagyon aranyos volt, nem hiszem hogy több lett volna húsznál. Egész jól elbeszélgettem vele, természetesen a goa partykról, amikről meglepően pozitiv véleménnyel volt. Értelmesnek tűnt és az élet felfogása is abszolút rendben volt.
A véleményekben csapongó srác időközben felállt, és elhagyta a terepet. Vártam már, hogy a lány mikor kezdi el szidni, de ledöbbentem, mikor a fiú szóba került;
- Nagyon bírom ezt a srácot. Kb az egyetlen, aki nem hisz a rosszindulatú pletykáknak és őszintén örül nekem. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy barátsággá ért a kapcsolatunk.
Erre igazán nem tudtam mit mondani. Egyetlen reakcióm csak egy mosoly volt, és hogy most mennünk kell.
Nem mertem a pajtásomra ránézni és hozzászólni sem. Azt hiszem ő inkább nem mondott semmit.
Már hajnalodott, ezért kerítettünk egy olyan helyet ahol jól látható volt a napkelte. Nem járt arra ember, végre egy kis nyugalom volt.
Kb. fél perc után megszólalt;
- Én ezt nem értem!
- Mit? – kérdeztem, de persze nagyon jól tudtam miről beszélt.
- A goa partyk nem arról szólnak, hogy békés emberek, egy kis tudatmódósítószer hatása alatt elbulizgatnak, jól érzik magukat és addig táncolnak míg meg nem unják?
- Hát, de!- mondtam, halkan.
- És …. És ennek az egésznek nem az a lényege, hogy elfogadod a másikat úgy ahogy van. Szereted, tiszteled, de ha még is problémád van, megbeszéled vele?
- …
- Nem mosolygó és vidám embereket kéne látnom ezeken a bulikon?
- De! …. Kellene!
- Nem kéne éreznem valami meglepően, feltűnően pozitív dolgot egy goa bulin? Nem akarok buta lenni, de igy olvastam.
- Jól olvastad!
- Én akkor ezt nem értem!!!! – szinte kiabálva felpattant és nézett rám kérdően. Magyarázatot várt.
- Ezeket az embereket elvakítja a kábítószer- mondtam- Paranoiásak lesznek és rosszindulatúak. Sokan túlzásokba esnek és a határukat feszegetik addig, addig míg az életük veszélybe nem kerül. Ez alatt értem a szellem, a tudat és a test halálát is. Hidd el, van kivétel. Van aki ugyan úgy cuccozik, de tudja a mértéket, ismeri a határait és nem rossz indulatú. Sajnos nem az utóbbiból van több. De hidd el- folytattam- rengeteg olyan ember van amilyenre most gondolsz, csak ez most így jött ki – próbáltam szépíteni és menteni a dolgot, hisz valóban így gondolom.
Azóta két embert kellett újjá éleszteni két külön bulin. Többször lehetett arról hallani, hogy DJ-ket basztak át, illetve szándékos egymásra szervezésről, keresztbe tevésről is zengett már a fórum.
Bár Ozora fenomenális volt és külföldiektől kaphattunk némi kultúrát, de a fesztivál végén rosszabb volt az itthoni helyzet, mint előtte. Facebook eventjei, groupjai és fun pagei falán míg a külföldiek ódákat zengtek piciny hazánk büszkeségéről, addig a magyarok nagy része csak a negatívat látták.
Akárhogy is nézzük, a magyar „goások” szidják a magyar „goásokat”. Senkinek nem tetszik az itthoni helyzet, mégis a színvonal egyre csak csökken.
Vajon mit vár a nép? Mi hozza meg a változást?
Mi lesz ebből az egészből 10-20 év múlva?
Mikor szűnnek meg a rosszindulatú pletykák, a negatív vélemények?
Minek kell történnie ahhoz, hogy megértsük, ez csak rajtunk múlik?
Megszabadulunk valaha is az egótól és félre dobjuk az előítéleteket?
Talán soha! Talán holnap. Akárhogy is, úgy gondolom CSAK beszélni erről kevés.
Biztos vagyok benne, hogy ez a bejegyzés rengeteg támadást fog kapni, hisz miért is lenne ez másképpen, de néha dobjuk el a magyar mentalitásunkat és lássunk a dolgok mögé. 
Direkt nem említettem hippi kultúrát, sem spirtualitás és remélem, nem fogunk olyan apróságon fent ragadni, hogy „ki számít goásnak”. Valószínűleg senki, de az egyszerűség kedvéért így volt szükséges megfogalmaznom.
Ennek ellenére, hiszek a goa szellemében („spiritében”) és abban, hogy mindenkiben ott lapul, ha már ilyen zenét hallgat. Mert egy dolog közös bennünk! A goa szeretete. Lehet ez kevés, de elég ahhoz, hogy ne bántsuk egymást…
…mert szeretni és szeretve lenni öröm!
